5. A készletek és a készletgazdálkodás:
5.1. Készletkategóriák:
Az anyagkészleteken belül a készletfajták a következők:
- Alapanyagok, melyek a késztermékek legfontosabb alkotórészét képezik,
- Segédanyagok, amelyek a termelési és forgalmi folyamatban lehetővé teszik vagy elősegítik a késztermék létrehozását, értékesítését.
- Üzem és fűtőanyagok, amelyek a szükséges energia előállítását szolgálják.
- Tartalék alkatrészek, amelyek a tárgyi eszközök egyes részeinek gyors pótlására szolgálnak.
- Egyéb anyagi eszközök, (szerszámok, védőruhák)
Függő keresletűek azok a készletek, amelyek termelési vagy értékesítési folyamatban csak együttesen használhatók fel. Az ilyen csak együtt felhasználható anyagokat komplementer inputoknak nevezzük. Független keresletűek azok a készletek, ahol a felhasználás nincs közvetlenül meghatározott arányban más készletek felhasználásával. A készletgazdálkodás így önállóan is megszervezhető.
A készletek csoportosíthatók hasznosságuk, és keresettségük szerint is.
A készletek fajtái:
- Inkurrencia az a készlet, ami iránt már régóta nem volt kereslet.
- Immobilia az a készlet, ami már régóta nem mozgott.
- Felesleges az a készlet, amit a vállalat a belátható jövőben nem tud hasznosítani.
- Slaknek nevezzük azokat a készleteket, amelyeket a vállalat komplementer input átmeneti hiánya miatt nem tud hasznosítani.
5.2 Készletfogalmak:
A készletfogalmak készletszinteket határoznak meg. A készletkategóriák horizontálisan, a készletfogalmak vertikálisan szabdalják az összkészletet.
A leggyakrabban alkalmazott készletfogalmak:
- Biztonsági készlet (törzskészlet, minimális készlet), az a készletmennyiség, ami alá a készletszint nem süllyedhet.
- Jelzőkészlet, az a szint, amelynek elérésekor az utánpótlásról gondoskodni kell.
- Átlagkészlet, a folyókészlet felének és a biztonsági készletnek az összege.
- Folyókészlet, az anyagellátást két utánpótlási időpont között biztosító készlet.
- Maximális készlet, ami a minimális készlet és a folyókészlet összege. A készlet nem emelkedhet ezen szint fölé.
- Normán felüli készlet, az a készletmennyiség, amivel az adott készletféleség a vállalatnál előírt készletnormát meghaladja.
5.3 Készlet és anyagnormák:
A készletnorma megadása:
- Időben, azon napok számával ahány napi felhasználásra az így megállapított készlet elegendő.
- Mennyiségben a készletmennyiség természetes mértékegységben történő megadásával.
- Értékben, a készletekben leköthető pénzösszeg meghatározásával
A készletnormák fajtái:
- Folyónormák: a termelési és forgalmi folyamat tényleges ellátására szolgáló készletek megengedhető szintjét írják elő.
- Tervnormák: a tervezés szolgáltatásában a jövőbeni anyagszükséglet kielégítése érdekében előírandó készletszinteket határozzák meg.
- Egyedi normák: egy adott készletféleség megengedhető szintjét írják elő.
- Csoportos normák: egy készletfajta megengedhető szintjét írják elő.
Az anyagnormák közvetlenül kapcsolódnak a készletgazdálkodáshoz, mivel ezek alapján történik a termelés igényeinek a kielégítése. Az anyagfelhasználási norma az egy termékegységhez felhasználható anyagmennyiséget, az anyagkihozatali norma pedig az egységnyi anyagból kihozható termékmennyiséget adja meg.
Mind a kettő tovább három normára bontható:
- Nettó norma: a gyártmányba ténylegesen bekerülő anyagmennyiség.
- Bruttó norma: a gyártmány előállításához közvetlenül szükséges anyagmennyiség, ami a nettó normán felül tartalmazza az előállítás közbeni hulladékot és veszteséget. A gyártmány nettó és bruttó anyagfelhasználási normájának hányadosa az anyagkihasználási mutató.
- Beszerzési norma: a gyártmány előállításához beszerzendő anyagmennyiség, ami a bruttó normán felül tartalmazza a szállítási, tárolási veszteségeket, a párolgási, porladási veszteségeket is. A szállítási, átalakítási veszteségek együttes neve a kereskedelemben a „káló”.
Az anyagnormák megállapítására használt módszerek:
- Becslés, ami lehet:
- összegző becslés, ahol egy munkafolyamathoz egyszerre egy összegben adjuk meg a szükséges anyagmennyiséget.
- analitikus, ahol az egyes részműveletek anyagigényét külön-külön becsüljük meg és ezután összegezzük.
Becslést csak ott szabad alkalmazni, ahol más adat nem áll rendelkezésre, vagy más adat beszerzésére nincs idő, vagy ha a becslés elegendő pontosságú információt nyújt.
- Műszaki-gazdasági számításokon alapuló normamegállapítás:
- Az alkalmazott technológiából kiindulva határozzák meg az adott termékhez felhasználható anyagok normáját.
- Statisztikai módszer:
- Itt az előző időszak adatait felhasználva állapítják meg a normát.
- Itt az előző időszak adatait felhasználva állapítják meg a normát.
2.4 Készlet- és anyagfelhasználási mutatók:
A készlet és anyagfelhasználási mutatók az anyagszükséglet tervezéséhez szolgálnak adatokkal.
A legfontosabb mutatók:
- Kronológikus átlagkészlet: adott időszak tényleges átlagkészletének a számbavétele oly módon, hogy a kezdő-és zárónapokat 50-50%-kal, a közbülső napokat pedig 100%-kal vesszük figyelembe, és így képezünk a napok számával egyszerű számtani átlagot
- Fajlagos anyagfelhasználás: az anyagfelhasználás és a termelt termékmennyiség természetes mértékegységben megadott hányadosa. Ez a mutató adja meg, hogy egy adott termékhez fizikai mértékegységben mennyi anyagot kell felhasználni.
- Anyagellátottsági mutató: az időszak kronologikus átlagkészletének és az átlagos napi felhasználásnak a hányadosa. Megmutatja, hogy a készletek átlagosan mennyire voltak felette a ténylegesen felhasznált mennyiségnek. Értéke 1 vagy annál nagyobb lehet, az 1-hez közeli érték feszített készletgazdálkodást jelent, az 1-nél jóval magasabb érték laza készletgazdákodást jelent.
- Termelés anyagigényessége: az anyagköltség és az összes termelési költség hányadosa egy adott időszakban. Ezzel a mutatóval tudjuk vizsgálni, hogyan változik a termelés anyagigényessége az egyik időszakról a másikra.
- Anyaghányad-mutató: az anyaköltség és a termelési érték hányadosa egy adott időszakban. Az anyagköltség százalékos arányát adja meg az eladási ár százalékában. Megmutatja, hogy a folyó termelőfelhasználás mekkora a vállalat által kibocsátott termék értékéhez viszonyítva.
3. A készletgazdálkodási modellek:
A készletgazdálkodás legfontosabb momentuma a rendelés. A rendeléssel kerülnek be az új inputok a készletgazdálkodási rendszerbe. A készletgazdálkodási modell a készletgazdálkodásnak a lehetséges rendelési módok szerinti elvont csoportosítása.
Azokat az újrarendelési rendszereket, ahol a rendelési mennyiség az állandó, nevezik gazdaságos rendelési mennyiségen alapuló rendszereknek. Ahol a rendelési időköz rögzített, azokat pedig periodikus rendszernek hívják.
„n” éves szükséglet darabban,
„p” a rendelésre fordított rendelésfeladási költség,
„c” a termék egységára,
„s” a készlettartási költség az átlagos készletérték százalékában
A gazdaságos rendelési mennyiség a rendelési költség és a készlettartási költség függvényében határozza meg a rendelési a rendelési tételnagyságot úgy, hogy a két költségtényező összege a lehető legkisebb legyen. A gazdaságos rendelési tételnagyság egy költségminimalizálási feladat megoldása. A modelleket a kérdésekre adott válasz különbözteti meg.
A modellek:
- Mind a rendelési időkhöz, mind pedig a rendelt mennyiség állandó. Ez a készletgazdálkodási alapmodell „fűrészfogmodell”.
- A rendelési időköz állandó, a rendelési mennyiség pedig a készletet egy meghatározott szintre tölti fel. Ez a ciklikus modell „build-to rendszer”.
- A rendelési mennyiség állandó, és mindig akkor rendelünk, ha a készlet egy meghatározott szintre csökken. Ez a kétraktáros modell.
- Nem állandó sem a rendelési időköz, sem a rendelési mennyiségég, hanem a készleteknek egy meghatározott szintre történő csökkenése esetén azokat egy meghatározott szintre töltjük fel. Ez a csillapításos modell.