2. A tárgyi eszközökkel való gazdálkodás:

2.1 A tárgyi eszközök lényege, főbb csoportjai:

A tárgyi eszközök a vállalkozás olyan anyagi eszközei, amelyek közvetlenül vagy közvetett módon tartósan több termelési cikluson keresztül szolgálják az üzleti tevékenységet. Csoportjai:

1. Ingatlanok: ide tartozik a termőföld, a telek, az erdő, az építmények.
2. Műszaki berendezések, gépek, járművek: ide tartoznak a számítástechnikai eszközök, egyéb berendezések.
3. Beruházások: azok a befektetések, amelyek az ingatlanok, valamint a műszaki berendezések létrehozásával, illetve vásárlásával kapcsolatosak, de még működésüket nem kezdték meg.

A tárgyi eszközök a vállalati vagyon kevéssé mobil, dologi formában megtestesülő részei, amelyek általában hosszabb idő alatt fokozatosan használódnak el, miközben működőképességüket megtartják. Ezek a vállalat olyan erőforrásai, amelyek alapvetően meghatározzák a termelési folyamatok, a technológia műszaki színvonalát.
A termelési kapacitás a termelőberendezések teljesítőképességének olyan határértéke, amely gazdaságos működtetés és korszerű termelésszervezés mellett érhető el.

A gépcsoport kapacitását meghatározó tényezők:

• A termelőberendezések száma,
• A kapacitásnorma
•  A termelőberendezés időalapja

A kapacitásnorma kifejezhető időnorma vagy teljesítménynorma formájában. A kapacitás-időnorma megmutatja, hogy valamely termék előállításához az adott termelőberendezésen mennyi idő szükséges, a teljesítménynorma pedig, hogy egységnyi idő alatt a termelőberendezésen mennyi termék állítható elő.

A gépcsoport kapacitása: K = (G x I) / N_I

A termelési kapacitást a gépcsoport vagy a berendezés teljesítménye határozza meg. A kihasználás egyenlő a termelés és a termelési kapacitás hányadosával. A tárgyi eszközök nagyságát és belső összetételét meghatározó tényezők: a vállalkozás mérete és működési köre és egyéb szakágazati sajátosságok. A tárgyi eszközökkel kapcsolatos stratégiai kérdéseket a marketing és az innovációs stratégiákkal összehangoltan kell megválasztani.

2.2 Az amortizációs rendszer:

Az amortizáció vagy értékcsökkenési leírás tárgyi eszközök értékcsökkenésének költségként való elszámolása. Az elszámolással a tárgyi eszközökbe befektetett tőke térül meg, és újabb befektetések forrásává válhat. Az amortizációs kulcs az évi értékcsökkenési leírás összege a tárgyi eszköz bruttó vagy nettó értékének %-ában kifejezve.
A lineáris amortizációs leírás abból indul ki, hogy a tárgyi eszközök elhasználódása a teljes életciklus alatt évente azonos ütemű, és a maradványértéket zérusnak tekinti.
A gyorsított eljárás lényege, hogy a tárgyi eszközt vagy hamarabb írják le a tényleges élettartamánál, vagy kezdetben nagyobb, majd évente csökkenő mértékű amortizációs leírást alkalmaznak.
A lassított amortizációs leírás lényege, hogy a használatbavétel első éveiben az évenknti leírás összege az átlagosnál kisebb, majd az évek előrehaladásával ennek mértéke növekszik.

2.4 Az üzemfenntartás:

A tárgyi eszközök termelőképességének folyamatos fenntartása a vállalkozás eredményes működésének fontos feltétele.
Az üzemfenntartás funkciója a tárgyi eszközök műszaki állapotának folyamatos fenntartása, javítása, karbantartása és felújítása. Az üzemfenntartás válfajai:

1. Hibajavító karbantartás, ahol megvárják a meghibásodást, és akkor végzik el a szükségessé vált munkálatokat.
2. A megelőző karbantartás, amelynek több konkrét formája alakult ki.
   
   1. a felülvizsgálat utáni karbantartásánál terv szerint végeznek a termelőberendezéseken vizsgálatokat, és ezek eredménye alapján végzik el az indokolt javaslatokat.
   2. A naptári időszakonkénti karbantartás, ahol a berendezésen előre meghatározott naptári időközönként végeznek el vizsgálatokat, javításokat.
   3. Használati idő szerinti karbantartás, ahol a tárgyi eszköz meghatározott ideig történő használata után végeznek el javításokat alkatrészcserét.
   4. Tervszerű megelőző karbantartás (TMK) melynek alapgondolata, hogy a tárgyi eszközök karbantartási szükséglete megtervezhető, melyet a karbantartási ciklus határoz meg.