A kínálat:
- a piacon eladásra felajánlott termék- vagy szolgáltatásmennyiség.
A kínálati függvény:
- összes termelő mennyit hajlandó és képes kínálni, eladni a termék árának függvényében
Meghatározó tényezők:
- Áru ára: ha az ár nő, akkor a kínálat is nő
- Eladók száma: ha több eladó van, akkor a kínálat mennyisége is nő
- Költség
Kínálat változás:
- Többet termelés → többlet költség
- Minél magasabb az ár → annál többet termel
- Csökken az ár → kevesebbet termel
- Ha nő a lakosság → párhuzamosan balra tolódik
Rezervációs ár: az a legnagyobb pénzösszeg, amelyet az adott vevő a saját preferenciarendszere alapján hajlandó lenne megfizetni az adott jószágért.
Termelői többlet: akiknek a kínálati ára alacsonyabb
Mitől függ, hogy ki(k) viselik az adók (közvetlen és közvetett) terhét? Konkrét példán keresztül, a Marshall-kereszt segítségével mutassa be a benzinre kivetett fogyasztási adó emelésének hatását!
Mikroökonómiai szempontokra szorítkozva egy zárt piacgazdaságban az adók kivetésének 3 alapvető célja lehet. Az állam (1) támogatni kívánja a közjavak termelését, valamint a gazdaság azon területeit, ahol a termelés technológiáját a növekvő volumenhozadék jellemzi; (2) meg akarja szüntetni, vagy legalábbis csökkenteni szeretné a társadalmi optimumtól eltérítő externális hatásokat; (3) meg akarja oldani a jövedelmek valamilyen szempontból kívánatosnak tekintett újraelosztását a társadalom tagjai között. 2 alapvető kérdés kerül az elemzések fókuszába. Ki viseli a végső adóterheket, valamint milyen jóléti-hatékonysági következményei vannak az adók alkalmazásának? Egy zárt gazdaság feltételezéséből induljunk ki, ahol a háztartások teljes jövedelmüket elköltik. Az elemzésnek ezen a pontján maradjunk a parciális egyensúly keretein belül, és a legegyszerűbb esetet, a tökéletes verseny feltételei között kivetett – termékegységre vonatkozó – konstans adót vizsgáljuk. Első lépésben az adót a termelőnek kell megfizetnie.
E pont jelzi az induló egyensúlyi helyzetet, Q0 mennyiséget és p0 árat. Amennyiben az adót a termelőnek kell megfizetnie, akkor a termékegységre kivetett adó azt jelenti, hogy a határköltség megnövekszik, és így a piaci kínálati görbe az adó „a” nagyságának megfelelően eltolódik balra-felfelé. Az új kínálati görbét Sb ábrázolja. A B-vel jelölt új egyensúlyi ponthoz Q1 termelés és pb ár tartozik. Ebből az árból csak pb-a = p0 nagyságot kapnak a termelők, hiszen termékegységenként „a” összegű adót kell fizetniük. Az adózás utáni pn ár nagyobb, mintha az eredeti árból kellett volna a termelőknek adóznia (p0-a). a termelők tehát az adó egy részét „áthárították” a fogyasztókra. Mi történik, ha az adót a fogyasztóknak kell befizetniük?
Az adózás előtti D0 keresleti és S0 kínálati görbék , valamint az E egyensúlyi pont a hozzá tartozó Q0 mennyiséggel illetve p0 árral ugyanaz, mint az előző ábrán. A p0 bruttó árból „a” mennyiség az adó, a D0 keresleti görbe azonos a Db bruttó keresleti görbével, és ez utóbbi „a” nagysággal balra-felfelé történő eltolása adja a termelők által érzékelt Dn nettó keresleti görbét. Q1 egyensúlyi mennyiségért pn nettó egyensúlyi egységárat kapnak a termelők, és pn+a = pb nagyságot fizetnek a fogyasztók. A pb adózás utáni ár és a p0 eredeti ár különbsége kisebb, mint az „a” adónagyság, azaz a fogyasztók az adóteher egy részét „áthárították” a termelőkre! Nemcsak az adó nélküli egyensúlyi mennyiségek és árak azonosak a 2 ábrán, hanem a bruttó és nettó értékek is. Mindegy, hogy az adót elsődlegesen kivel fizettetik meg, a tényleges teherviselés ugyanaz! /Mikro 528-529.oldal/