1. Az általános egyensúly

Az általános egyensúlyi elemzés az árakat és a termékek-, valamint tényező mennyiségeket szimultán határozza meg az összes piacon, figyelembe véve azok kölcsönhatásait is. Az általános egyensúlyi elmélet azokat a feltételeket és összefüggéseket tárja fel, amely az összes részpiac együttes egyensúlyát biztosítják.

2. A fogyasztói egyensúly

Az  egyes fogyasztó számára az a legkedvezőbb, ha az adott feltételek között a lehető legjobban elégíti ki a szükségleteit. Az összes fogyasztó szempontjából ugyanezen cél megvalósítása jelenti az egyensúlyt. A fogyasztók kölcsönösen befolyásolják egymást: adott jószágkészleten kell osztozniuk egy adott időszakban Olyan helyzetnek kell kialakulnia, amikor az együttes szükségletkielégítés az adott körülmények között eléri a legmagasabb szintjét, vagyis az együttes jólét nem növelhető azzal, ha az egyik fogyasztótól átcsoportosítjuk a termékek egy részét egy másikhoz.

3. A csere egyensúlya

A cseregazdaságban a termékeket közvetlenül cserélik ki egymással a termelők, akik egyben fogyasztói is a javaknak. Egy ilyen gazdaságban nem működik a piac, a javakat közvetlenül értékelik a szereplők.

A csere Edgeworth- doboza egy kétszereplős gazdaság kéttermékes jószágterét jelenti, ami a két szereplő jószágterének egymásba fordított koordináta- rendszeréből származtatható.

Optimalizálási folyamat jellemzői:

  • Két közömbösségi görbe metszéspontja nem lehet optimális, mert onnan elmozdulhatunk úgy, hogy valamelyik szereplő helyzete javul, miközben a másiké nem változik.
  • Azok a készletmegosztások, amelyek az induló készlethez képest legalább az egyik szereplő helyzetét javítják, miközben a másikét nem rontják, az induló készletmegosztás által meghatározott közömbösségi görbék között helyezkednek el.
  • A cserét akkor fogják abbahagyni, ha bármelyikük helyzete már csak úgy javítható, ha a másik helyzete romlik. Ezek az optimális kombinációk a két szereplő közömbösségi görbéinek érintési pontjaiban vannak.

Pareto- hatékony a jószágmegoszlás, ha nem lehet úgy javítani bármely szereplő helyzetén, hogy az ne rontaná valaki más helyzetét.

A csere szerződés görbéje az Edgeworth- dobozban azokat a termékkombinációkat köti össze, amelyekről nem lehet úgy elmozdítani, hogy az kölcsönös előnyökkel járna. Ezen pontok tartalmazzák a Pareto- hatékony készletmegosztási lehetőségeket.

A csere szerződési görbéjének azt a szakaszát, amely az induló jószágmegoszlás által behatárolt közömbösségi görbék közzé esik, a gazdaság magjának nevezzük.

4. A fogyasztás egyensúlya a tökéletes versenyben

A tökéletes verseny esetében sok eladó és vevő van, akik nem szorulnak arra, hogy egyetlen cserepartnerrel legyenek kénytelenek megállapodni. Ha az egyik eladó túl sokat kér a termékéért, akkor másikat keresnek, aki olcsóbban adja azt. A sok alkudozás eredményeként minden termékre egységes piaci ár alakul ki. Ez az ár minden eladó és minden vevő számára adottság.
Az áregyenes egy olyan költségvetési egyenes, ahol a jövedelem abszolút nagysága meghatározatlan, és csak az arányok adottak.

A piaci egyensúly tökéletes verseny esetén biztosítja, hogy a fogyasztás megoszlása Pareto- hatékony legyen. Ebben a helyzetben a szereplők helyettesítési határrátái megegyeznek egymással és az árak arányával.

5. A termelői egyensúly

  1. A termelés egyensúlya
    Ha egy termék termelését már csak úgy lehet növelni, ha a másik terhére a termelése csökken, akkor a tényezőket már nem érdemes átcsoportosítani, ez a megoldás a Pareto- hatékony.
    A termelés szerződési görbéje az isoquantok érintési pontjait köti össze. A szerződési görbe mentén tehát a két termék esetében a technikai helyettesítés határrátája mindkét terméknél azonos.
  2. A termelői egyensúly tökéletes piac esetén
    A  tökéletes verseny a termelési tényezők piacán biztosítja, hogy a piaci egyensúly és a Pareto- hatékony tényezőfelhasználás egyszerre valósuljon meg.
    A termelési lehetőségek határa, vagy más néven a transzformációs görbe, azon a termékkombinációk összessége, amelyeket az adott mennyiségben rendelkezésre álló termelési tényezők teljes kihasználása mellett a gazdaság maximálisan képes termelni.
    A transzformációs határráta a transzformációs függvény minden pontján megegyezik a tényezőknek a két felhasználásara vonatkozó határtermékeik arányával és a két termék határköltségének arányával.
    A piaci egyensúlyban a határköltségek aránya megegyezik az árak arányával. Ami egyben azonos a transzformációs határrátával. Ebben a termelési kombinációban a termelési tényezőket hatékonyan használták fel. Ugyanakkor adott árak mellett maximális profitot realizálnak.

6. Az általános egyensúly

Ha a fogyasztásban és a termelésben eltérő árarányok lennének optimálisak, akkor a termelők vagy a fogyasztók nem tudnák céljaikat megvalósítani, ezért megváltoztatnák termelésük vagy fogyasztásuk szerkezetét. A tökéletes verseny biztosítja az általános egyensúly megvalósulásának feltételét.

A fogyasztók és a termelők saját céljaikat követve egy olyan piaci egyensúlyi helyzetet teremtenek, ahol a termelésben és a fogyasztásban egyaránt megvalósul az egyensúly és a hatékonyság, a gazdaság egy általános egyensúlyi állapot felé közeledik. Ez az egyensúly egyrészt a kereslet és a kínálat minden piacon megvalósuló egyensúlyát jelenti, másrészt biztosítja a termelési tényezők hatékony optimális felhasználását, vagyis a szükségletek lehető legteljesebb kielégítését és a tényezők optimális felhasználását. A tökéletes verseny a hatékony egyensúly következő feltételeit elégíti ki:
1. Hatékony a termékek allokációja a fogyasztók között: azaz a termékek elosztása a szerződési görbe mentén történik. Ezért a helyettesítési határrátája minden fogyasztó számára azonos lesz. A helyettesítési határráták pedig megegyeznek az árarányokkal.
2. Hatékonyan használják fel a termelési tényezőket: a termelési tényezőket a termelési szerződési görbéje mentén osztják meg az egyese termékek között, amiből következik, hogy a technikai helyettesítés határrátája minden termék esetében azonos. A termelési tényezők árainak aránya pedig megegyezik ezen technikai helyettesítési határrátával, vagyis minden terméket minimális költséggel állítanak elő.
3. Hatékonya a termelés és a fogyasztás kapcsolata: adott termelési tényezőkkel a lehető legmagasabb szükségeletkielégítést biztosítják: a transzformációs határráta megegyezi a fogyasztók helyettesítési határrátájával, így a termékek árainak optimális aránya azonos a termelők és a fogyasztók számára.