Az ellenőrzés során figyelemmel kell lenni arra, hogy a számvitel a tenyészállatokat a tárgyi eszközök között, a növendék-, hízó- és egyéb állatokat a készletek között tartja nyilván.

Az állatlétszám nagyságának és összetételének vizsgálata

Az állatlétszám az állattenyésztési ágazatok termelésének alapja. Az állatok teszik lehetővé az összes többi termelési tényező megfelelő hasznosítását. Az állatlétszám ellenőrzéséhez az adatokat az állományváltozási tervek szolgáltatják, melyekhez az állatállomány csoportjai számbeli változásának előzetes meghatározását jelentik. Az állatállomány változását: faj, fajta, kor, nem és hasznosítási irány szerinti részletezését tartalmazza. Az állatállomány változása lehet növekedés vagy csökkenés.

Az állatlétszám és változásának ellenőrzéséhez a főkönyvi, analitikus nyilvántartások szolgálhatnak alapul. A tényleges átlagos állatlétszámot a takarmányozási napokat alapul véve számíthatjuk ki. (az időszak takarmányozási napjainak számát kell osztani az időszak naptári napjainak számával)

A változása mellett vizsgáljuk az állatállomány összetételét is. Az összetétel az állatok fajtánkénti számát és arányát is mutatja, célszerű az állatok számát számosállatban is megállapítani. A számosállat állattenyésztés-statisztikai, valamint üzemszervezési mértékegység, mely különböző fajfájú, fajú, korú és ivarú állatokat közös egységre hozva együttesen fejez ki. A számosállat 500 kg élőtömegű állat vagy állatcsoport. Eredményét felhasználhatjuk az állatállomány szerkezetének, nagyságának ellenőrzéséhez is.

Az állatállomány és a földterület viszonyát az állatsűrűség mutatószámaival fejezzük ki. (állatlétszám / terület vagy számosállat / terület)

Az állatlétszám változásának hatása megmutatkozik

  • takarmányszükséglet és – felhasználás alakulásában
  • férőhelyszükséglet és – kihasználás változásában 
  • az állatállomány növekedésében vagy csökkenésében 
  • a szaporulati tervek teljesítésének függvényében 
  • az értékesítési tervek teljesítésében.

Az állatállomány nagyságának vizsgálatával összefüggésben szükséges a férőhely-ellátottság és –kihasználás ellenőrzése is.

Az állattenyésztési ágazatok produktivitásának ellenőrzése

Szükséges az állatállomány újratermelésének vizsgálata is, ahol az anyaállományból kell kiindulni. A produktivitást kifejező mutatók a következők:

  • szaporulati mutatószámok, amelyek kifejezik az anyaállatok kihasználásának mértékét
  • termelékenységi mutatószámok 
  • elhullást kifejező mutatószámok 
  • az állati termékek termelésével összefüggő mutatószámok.

Figyelmet kell fordítani az állategészségügyi helyzet alakulására is. Az elhullás és a kényszervágás veszteséget okoz.

Az állattenyésztési ágazatok költségeinek ellenőrzése

Az állattenyésztési ágazatok közvetlen költségként számoljuk el az állatok tartásával, takar-mányozásával, gondozásával, hízlalásával, tenyésztésével, elletésével kapcsolatos költségeket. A ktg-ek között kell elszámolni a tenyészállatok terv szerinti écs leírását is. Az élőtömeg-önktg vizsgálata során azokat a tényezőket elemezzük, amelyek az önktg nagyságát befolyásolhatják.

A takarmánygazdálkodás ellenőrzése

Az állattenyésztési ágazatban a termelési ktg jelentős része a takarmányktg-ekből származik. A takarmánygazdálkodás a gazdasági állatok táplálóanyag-szükségletével, takarmányával, valamint ezek termelésével, tartósításával, tárolásával, takarmányozásra való előkészítésével foglalkozik. A takarmánygazdálkodás színvonala leginkább azzal minősíthető, hogy az egységnyi állati termékre mennyi takarmányktg jut. Mutatója függ a takarmány összetételétől, minőségétől, táplálóértékétől is.