A felsőszintű ellenőrzésnek három szakaszát különböztetjük meg. Első szakasza 1952-től 1955-ig tartott. Jogalapját a központi állami ellenőrzésről szóló törvény képezte, mely alapján a központi ellenőrzés feladatát az Állami Ellenőrző Központ látta el új feladatkörrel.
Vizsgálta:

• az államigazgatási szervek, valamint az állami vállalatok, intézmények és egyéb szervek termelési, gazdasági és pénzügyi tevékenységét,
• a szövetkezeteket és a társadalmi egyesületeket, hogy a fennálló jogszabályoknak megfelelően gazdálkodtak-e,
• az állami határozatok végrehajtását.
  

Az ÁEK a Minisztertanácsnak számolt be az ellenőrzés során szerzett tapasztalatairól és véleményezte az állami költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentést. Vizsgálatának középpontjában a termelés állt, magában foglalta a pénzügyi és gazdasági működés ellenőrzését is. Ellenőrzése nem terjedt ki a tömegszervezetek működésére, a külügyi szervek diplomáciai tevékenységére, a néphadsereg, a rendőrség, valamint a bíróságok, ügyészség gazdasági és pénzügyi működésén kívül eső tevékenységére. Módszere a témavizsgálat volt.
A második szakasza az 1955-1956-os időszakot ölelte fel. Jogalapját az Állami Ellenőrzés Minisztériuma teremtette meg. Vizsgálta a párt és a kormány által megszabott feladatok végrehajtását, és a feltárt törvénysértések és hibák megszüntetéséért, a társadalmi tulajdon védelméért, a pazarlás, a bürokratikus ügyintézés és fegyelmezetlenség ellen.
Az állami ellenőrzés minisztere:

• utasítást adhatott arra, hogy a feltárt jogszabályellenes eljárást szüntesse meg,
• fegyelmi büntetést szabhatott ki jogszabálysértésben,
• fegyelmi büntetésként elrendelte a felelős személynek munkaköréből való elmozdítását,
• a társadalmi tulajdonban okozott kár megtérítésére kötelezhette azt, akinek jogszabálysértő eljárása következtében a kár keletkezett.
  

Az ÁEM 1956 dec. 31-én megszűnt.
Harmadik szakasza 1957-től 1989-ig tartott. Ebben az időben magában foglalta:

• az állami ellenőrzést,
• a társadalmi ellenőrzést,
• a belső ellenőrzést.
  

Alapvető célja a társadalmi-gazdasági folyamatok vizsgálata, a kormány intézkedéseinek és tapasztalatainak felmérése és értékelése, a végrehajtás feltételrendszerének javítása volt. Magában foglalta:

• az államhatalmi ellenőrzést,
• az államigazgatási ellenőrzést.
  

Az államhatalmi ellenőrzés legfőbb szerve az Országgyűlés volt. Ellenőrzései kiterjedhettek minden természetes és jogi személyre. Ellenőrzési jogkörét az általa választott szervek, illetve személyek útján gyakorolta.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Országgyűlés ülésszakai között látta el az ellenőrzési feladatot. A tanácsok irányították és ellenőrizték saját szerveiket, formája a beszámoltatás, illetve tájékoztatás kérése volt. Ellenőrzési jogkörük meghatározott ügyekben kiterjedt a működési területen található nem tanácsi szervekre is.
Az Alkotmányjogi Tanács ellenőrizte a jogszabályok alkotmányosságát. Jogában állt felfüggeszteni minden olyan jogszabály végrehajtását, amely az alkotmánnyal ellentétes volt. A Legfelsőbb Bíróság a bíróságok tevékenységét irányította és ellenőrizte. A Legfőbb Ügyész és az ügyészi szervek ellátták a törvényesség védelmét, részt vettek a bírósági eljárásokban, ellenőrizték a nyomozás törvényességét.
Az államigazgatási ellenőrzés
Az állami ellenőrzés a legszélesebb körben az államigazgatás keretében valósult meg. Feladatait és hatáskörét külön jogszabályok határozták meg. Minden szerv:

• kísérje fokozott figyelemmel az ellenőrzési tevékenységeket és
• törekedjék a különböző ellenőrzések közös céljainak megvalósítására.
  

Az együttműködésnek az ellenőrzési tervek kialakítása mellett ki kellett terjednie szélesebb tárgykörű ellenőrzések előkészítésére és lefolytatására. Az államigazgatási ellenőrzést a Minisztertanács irányította, tevékenységét éves terv alapján végezte. Feladata a tervben foglaltak koordinálása és a tapasztalatok hasznosítása volt. Terve meghatározta:

• a Minisztertanács közvetlen ellenőrzése alá vont témákat,
• a társadalmi-gazdasági életből kiemelten ellenőrzött feladatokat,
• a vizsgálatok elvégzéséért, összehangolásáért és értékeléséért felelősöket.
  

Az államigazgatási ellenőrzés rendszerébe tartoztak továbbá a népi ellenőrzés, a pénzügyi ellenőrzés, a felügyeleti ell.,
A törvényességi felügyelet, az ágazati ell., az egyéb hatósági ellenőrzések és a piacfelügyelet.

Az 1984. évi módosító tv. a népi ellenőrzést általános hatáskörű ellenőrző szervezetként határozta meg. Szervezete:

• Központi Népi Ellenőrzési Bizottságra
• a területi népi ellenőrzési bizottságokra tagolódott.
  

Célja az volt, hogy a tv-ben meghatározott feladatkörében:

• elősegítse az ország és területi egységei gazdasági és társadalmi fejlesztésekre kitűzött célok, ill. a lakosság életkörülményeivel közvetlen kapcsolatban álló feladatok megalapozását és végrehajtását
• előmozdítsa az irányítás és a vezetés hatékonyságát, az állami és állampolgári fegyelem megszilárdítását
• vizsgálja a közérdekű bejelentések és panaszok alakulását.
  

Teljes jogkörrel ellenőrizték a területükön lévő állami és szövetkezeti szerveket, társadalmi szervezeteket, az egyesületeket, a magánszemélyek és társulásaik üzletszerű gazdasági tevékenységét. Hatásköre nem terjedt ki az országgyűlésre, a Népköztársaság Elnöki Tanácsára, a Minisztertanácsra, a bíróságokra és az ügyészségekre.
Ellenőrző tevékenységüket megbízólevél alapján végezték, hálózat megszervezéséért, nyilvántartásáért, fejlesztéséért a bizottság elnöke volt a felelős. Munkáját középtávú és éves ellenőrzési tervekben, éves munkatervekben és féléves munkaprogramokban kellett meghatározni. A KNEB-nek intézkedési hatásköre is volt:

• állásából felfüggeszthette a vizsgált állami, szövetkezeti szerv vezetőjét vagy dolgozóját
• zárolhatta az állami és szövetkezeti gazdálkodásban felhasználásra kerülő anyagi és pénzeszközöket
• a feltárt hiányosságok megállapításakor felfüggeszthette a pénzeszközök felhasználását
• szanálási eljárás megindítását, bírság kiszabását kezdeményezhette.
  

A népi ellenőrzést 1989-ben szüntették meg.

Az ellenőrzés a megismert, feltárt tényeknek valamilyen követelményekhez történő hasonlítására, a tények értékelésére a követelményektől való eltérések okainak feltárására irányuló tevékenység.

• megfigyelik a már lezajlott folyamatokat, eseményeket, megállapítják a tényeket, a kialakult helyzetet, állapotot
• szembesítik az elérni kívánt célokkal, feladatokkal,
• megállapítják az eltéréseket és feltárják azok okait.
  

Az összehasonlítás, a megállapított tény vagy tények szembesítése az előre megállapított és rögzített követelményekkel csupán módszer az értékeléshez, amely magában foglalja a tények megítélését, elbírálását, minősítését is. Fő célja az információszerzés a tényhelyzetről és a követelmények betartásának kikényszerítése. Feladata a kitűzött célok megoldását akadályozó körülmények megismerése, feltárása. Céloktól való eltérés okainak kiderítése, feltárása, felszámoláshoz szükséges javaslatok kialakítása.
Egyszerűbb fogalmazásban az ellenőrzés ténymegállapító, összehasonlító, értékelő és javaslattevő tevékenység. Három eleme:

• tényhelyzet megismerése,
• követelményekhez történő viszonyítása,
• eltérések alapvető okainak feltárása.