Piaci információk és értékesítési feltételek alapján kialakított termelés legfőbb tényezői a tárgyi eszközök, az anyagok és a munkaerő. A létszámgazdálkodás és a termelékenység alakulása meghatározó tényező a vállalkozás jövedelmezősége szempontjából. A munkaerő foglalkoztatásának alapvető feltételeit törvény szabja meg.

A létszámgazdálkodás, létszámtervezés ellenőrzése

Az ellenőrzést a létszámtervek vizsgálatával célszerű kezdeni, ezért ellenőrizni kell:

  • a tervezett létszámszükséglet mennyire áll összhangban a gyártott termékösszetétellel,
  • melyek a megfelelő munkaerő biztosításának nehézségei,
  • a vállalkozás munkaerő-gazdálkodása során és a létszámszükséglet megállapításánál megfelelő információs bázisra támaszkodott-e.

A szellemi és fizikai létszám vizsgálata

Az állományi létszám állománycsoportonkénti ellenőrzése:

  • szellemi, ezen belül: műszaki, igazgatási, ügyviteli csoportok
  • fizikai, ezen belül: közvetlen és közvetetten termelő csoportok
  • a foglalkoztatott részmunkaidősök vizsgálata.   

A szellemi létszámot a szakmai és minőségi összetétel szerint, másrészt mennyiségi szempontból célszerű vizsgálni. A minőségi a nyelvtudás, az iskolai és szakmai végzettség, illetve a gyakorlati idő. A szellemi létszámot munkaköri csoportonként ellenőrizzük, külön a műszaki és az igazgatási szervezetet. Az egyes csoportokon belül külön kell vizsgálni a szervezettől és a feladatoktól függő létszámot. A szellemi létszámmal történő ésszerű és takarékos gazdálkodás érdekében hosszabb időre szóló munkaprogramot célszerű készíteni, az intézkedések célszerűségének vizsgálatához.

Ki kell térni arra:

  • műszaki és ügyviteli dolgozók képzettségi színvonalának emelésére szervezett továbbképzésekről
  • a korszerű irodafelszerelésekről, a gépesítésről,
  • a munkaerő-szükségleti normatívák képzéséről és a munkaidő elfogadható kihasználásáról
  • a munkaerő célszerű felhasználásáról.

A fizikai létszámmal a tervezés és a létszámgazdálkodás ellenőrzésének célja a termelő feladatokhoz szükséges számú, szakmai összetételű és képzettségű munkaerő jelenlétének és hatékony foglalkoztatásának biztosítása.

Arra kell kitérni:

  • időben és területileg pontosan történt-e munkaidőszükségletének megállapítása
  • a munkaerőállomány tervezett szakmai és minőségi összetétele megfelel-e a technológiai, technikai színvonal követelményeinek
  • megfelelő munkaidőkihasználást irányoztak-e elő
  • mindezek biztosítják-e a feladat teljesítését és a munka termelékenységének növelését

A fizikai létszám alakulását a közvetlen és közvetett termelői létszám megoszlásában helyes vizsgálni. A munkaidőalap kihasználását ellenőrizve a munkaidőmérlegek vizsgálata révén tárható fel. Feltárhatjuk a látszólagos munkaerőhiány okait, az indokolatlan többletlétszámot, a létszám aránytalan elosztását.

A termelékenység vizsgálata

A termelékenység rendszeres és kívánatos mértékű növelése meghatározó tényező a vállalkozás jövedelmezősége szempontjából, elemzése és értékelése fontos feladat.

A termelékenység növekedése a termék és a technológia fejlesztésével, jobb minőségű, célszerűbb anyagok használatával, jobb létszámgazdálkodással érhető el. Ezért két szempontot helyes elkülöníteni: a létszám és a munkaidő felhasználása, illetve milyen módon és mértékben törekednek az élőmunkának gépi eszközökkel való hatékony kiváltására.

A termelékenységet elsősorban a fizikai termelőmunkára vetítve célszerű vizsgálni. A munkaidő felhasználása két részből áll: abból az időből, amikor a munkás termelőmunkát végez, és a veszteségidőből, amikor nem végez. A veszteségidők fogalmába a gépállást, a munka-, szerszám- vagy anyaghiányt soroljuk.

A termelési értéket elsősorban a termelőidő határozza meg, de a termelékenységi mutatót, illetve annak változását a veszteségidő növekedése vagy csökkenése is befolyásolja.

A veszteségidők okainak feltárásával a termelékenység növelésének számos belső tartalékát fedezhetjük fel. A tárgyi eszköz-, az anyag- és létszámgazdálkodásra a termelés műszaki előkészítésére és irányítására kell irányulnia a vizsgálatnak.