Pénzügy Sziget
15. A jövedelem-elszámolás (bérelszámolás) feladatai, bizonylatai, nyilvántartási rendszerei (munkaügy, bér- és jövedelem-elszámolás analitikája), gazdasági események főkönyvi elszámolása. A társadalombiztosítás járulékai. A személyi jövedelemadó jellemzői, a bevétel és a jövedelem tartalma. Összevont adóalap és adójának meghatározása, a jövedelemadó előleg megállapítása, levonása. A munkaerőszükséglet meghatározása módszerei, a munkaerőszükséglet kielégítésére alkalmazható eljárások. Az ösztönzési rendszer alapformái, azok jellemzői. - 4.1 out of 5 based on 8 votes

Olvasóink értékelése: 4 / 5

Csillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag aktívCsillag inaktív
 

A jövedelemelszámolás (bérelszámolás) feladatai, bizonylatai, nyilvántartási rendszerei (munkaügyi, bér- és jövedelemelszámolás analitikája), gazdasági események főkönyvi elszámolása

A jövedelemelszámolás (bérelszámolás) feladatai:

  • a munkabérek és személyi jellegű egyéb kifizetések számfejtése, pénzügyi rendezése
  • a kifizetőhelyként működő gazdálkodóknál a társadalombiztosítási juttatások elszámolása (táppénz, családi pótlék)
  • költségfeladások munkaszámra, költséghelyre, költségviselőre
  • személyi jövedelmekre vonatkozó adó és járulékalapok gyűjtése, az adók kalkulációja, bevallása, adóigazolások elkészítése
  • munkavállalók keresetével, jövedelmével, a ledolgozott munkaidővel kapcsolatos statisztikai adatszolgáltatások biztosítása

A vállalkozás a törvényi előírásoknak megfelelően legalább havonta munkabért fizet a munkavállalóknak az általuk végzett munkáért. A bérszámfejtés és a bérfeladás időpontja a tárgyhónap utolsó napja. A bérszámfejtés alapbizonylata a munkaszerződés, ebből kerül megállapításra a bruttó bér, ezt jogszabályokban meghatározott különböző levonások terhelik.
A számfejtés alapján a bruttó bért bérköltségként kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a tárgyidőszakban megtörtént-e a bér kifizetése.

A bérszámfejtés bizonylatai:

  • jelenléti ív, illetve műhelynapló: a munkában töltött idő
  • munkautalvány: utasítás munkavégzésre; igazolja az elvégzett munkát
  • bérszámfejtő lap: havi bér, levonások, juttatások, járandóság
  • levonási jegyzék
  • bérfizetési jegyzék: a munka kifizetésére szolgáló bizonylat
  • bérnyilvántartó lap: egy dolgozó bérének és levonásainak éves szinten való kimutatása
  • TB összesítő

Személyi jövedelmek analitikája:

  • munkavállaló neve, személyi adatai, adóazonosító jele, taj-száma
  • munkahely, önelszámoló egység megnevezése
  • alapbér, törzsbér összege
  • bérpótlékok jogcíme és összege
  • kiegészítő fizetés összege
  • prémium, jutalom összege időszakonkénti bontásban
  • levonások jogcímei, mértékei, összegei havi bontásban
  • nem rendszeres jövedelmek jogcímei, összegei
  • a kifizetőhelyként működő gazdálkodónál a társadalombiztosítási juttatások jogcímenként és összegük
  • a munkavállaló számára fizetendő nettó járandóság összege havonta, majd az értékadatok éves összessítése

Munkáltatót terhelő bérjárulékok (költségként, bérjárulékként kerülnek elszámolásra)

  • társadalombiztosítási járulék (29% = nyugdíj 21% és egészségbiztosítási járulék 8%)
  • egészségügyi hozzájárulás (1950 ft/fő/hó)
  • munkaadói járulék (3%)
  • szakképzési hozzájárulás (1,5%)

Munkavállalót terhelő adók és járulékok (bruttó bérből kerül levonásra)

  • személyijövedelemadó-előleg (sávos)
  • társadalombiztosítási járulék (14,5%)
    egyéni nyugdíjjárulék 8,5% = 0,5% állami nyugdíjpénztárba, 8% magánnyugdíjpénztárba
    egyéni egészségbiztosítási járulék 7% = 4% természetbeni, 3% pénzbeni
  • munkavállalói járulék (1,5%)

A gazdasági események főkönyvi elszámolása (egyéni lapok összesítése alapján):

Bruttó bér feladása
T 541. Bérköltség
K 471. Jövedelemelszámolási számla

Betegszabadság bérköltsége
T 551. Munkavállalóknak, tagoknak fizetett, személyi jellegű kifizetések
K 471. Jövedelemelszámolási számla

Tb-táppénz (kifizető helynél)
T 368. Különféle egyéb követelések
K 471. Jövedelemelszámolási számla

Munkáltatót terhelő táppénz
T 551. Munkavállalóknak, tagoknak fizetett személyi jellegű kifizetések
K 471. Jövedelemelszámolási számla

Nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék (29%)
T 561. Nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék
K 473. Társadalombiztosítási kötelezettség

Egészségügyi hozzájárulás
T 562. Egészségügyi hozzájárulás
K 463. Költségvetési befizetési kötelezettség

Munkaadói járulék
T 563. Munkaadói járulék
K 463. Költségvetési befizetési kötelezettség

Szakképzési hozzájárulás
T 564. Szakképzési hozzájárulás
K 463. Költségvetési befizetési kötelezettség

Levonások

Személyijövedelemadó-előleg
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 462. Személy jövedelemadó elszámolása

Egyéni egészségbiztosítási járulék (7%)
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 473. Társadalombiztosítási kötelezettség

Egyéni nyugdíjjárulék (8,5%)
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 473. Társadalombiztosítási kötelezettség

Munkavállalói járulék (1,5%)
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 463. Költségvetési befizetési kötelezettség

Bírói letiltás, előleg
T 471. Jövedelemelszámolási számla
K 361. Munkavállalókkal szembeni követelések
K 479. Különféle rövid lejáratú egyéb kötelezettségek

A társadalombiztosítás járulékai

A társadalombiztosítás a társadalom tagjainak közös kockázatvállalása alapján működő rendszer, melynek fenntartásához minden társadalombiztosítási jogosultnak bizonyos befizetésekkel, járulékokkal hozzá kell járulnia.

Társadalombiztosítási járulék

Funkciója a közös társadalmi kockázatviselés és az általános ellátási (nyugellátás, egészségügyi szolgáltatás stb.) rendszer működtetésének elősegítése.

Típusai:

  • a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot,
  • a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékot (tb járulékot),
  • a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás egészségügyi szolgáltatási járulékot,
  • biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősülő belföldi személy egészségbitzosítási járulékot

köteles fizetni.

A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett.

A minimális járulékalap 2007. január 1-jétől havi 131.000 Ft. A saját jogú, nyugdíjas foglalkoztatott 4%-os mértékű egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot, valamint 2007. április 1. után 8,5%-os nyugdíjjárulékot fizet. Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetés felső határa 2007-ben napi 18.490 Ft, évi 6.748.850 Ft. A munkavállalói járulék mértéke 2006. szeptember 1-jétől 1,5%.

Egészségügyi hozzájárulás

Az egészségügyi hozzájárulás is a társadalombiztosítási ellátások fedezetére szolgál.
Általánosságban a százalékosan számított egészségügyi hozzájárulás mértéke az alapját képező jövedelem 11%-a. A százalékos egészségügyi hozzájárulást minden olyan esetben meg kell fizetni, mikor a hozzájárulás alapját képező összegek kifizetése megtörténik.
A tételes egészségügyi hozzájárulás mértéke a jogviszony fennállása alatt 1950 ft/hó/fő.

A személyi jövedelemadó jellemzői, a bevétel és a jövedelem tartalma

Személyi jövedelemadó

Célja

  • magánszemélyek hozzájárulása a közterhekhez
  • az adóbevételek biztosítása az állami és az önkormányzati költségvetés számára

Jellemzői

  • a magánszemélyek minden jövedelme adóköteles
  • általános adó
  • közvetlen adó
  • kedvezmények és adómentesség kapható
  • naptári évenként számolják el
  • az év során adóelőleget kell fizetni
  • az adó megállapítása önadózással történik

Tárgya a bevétel: az adóévben elvégzett tevékenység ellenértéke

Csoportosítása:

  • adóköteles bevétel
    • készpénz
    • számlapénz
    • elengedett vagy átvállalt tartozás
    • természetben kapott vagyoni érték
    • magánszemély helyett fizetett kiadás
  • adómentes bevétel
    • szociális ellátás
    • lakással kapcsolatos támogatás
    • adományok
    • károk megtérítése
    • egyes költségtérítés jellegű bevétel
    • egyes tevékenység bevétele
    • egyes természetbeni juttatások
    • kiemelt állami díjak
    • hajléktalan szállás
    • egyéb bevételek (örökség, ajándék)
  • nem bevételek
    • visszatérített adó
    • a vállalkozásból kivont adó
    • a kifizető által adott költség térítés

Költség: bevétel szerző tevékenyéggel közvetlenül összefüggő kizárólag a bevétel megszerzése, illetve a tevékenység folytatása érdekében az adott évben kifizetett és bizonylattal igazolt kiadás

Jövedelem:

megállapítása

  • bevétel egésze jövedelem
  • bevétel és a tényleges költség különbsége a jövedelem
  • bevétel és a költség-hányad (a bevétel 10%-a) különbsége a jövedelem

Bevallása és megfizetése

  • egyéni vállalkozók esetén a következő év febr. 15. (mindig kell adóbevallást benyújtani)
  • magánszemélyeknél a határidő következő és máj. 20. ( a munkáltató közreműködésével is tehető adóbevallás)
  • nem kell bavallani:
    • a jövedelem kiszámításánál figyelembe nem vett bevétel
    • 200 eFt-nál kisebb értékű ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevétel
    • 0%-os adókulcsú jövedelem
    • azt a jövedelmet amiből a kifizető végleges adót vont le
    • 50 eFt-ot el nem érő osztalék jövedelmet, árfolyam nyereséget, illetve a vállalkozásból kivont jövedelmet együttesen, ha az adót a kifizető levonta
    • kamatból származó jövedelem

A munkaerő-szükséglet meghatározása, módszerei, a munkaerő-szükséglet kielégítésére alkalmazható eljárások; az ösztönzési rendszer alapformái, azok jellemzői

A munkaerő biztosítása

A munkaerő-tervezés alapozza meg azt, hogy a munkáltató milyen mennyiségű és összetételű munkaerő-kereslettel jelenik meg a munkaerőpiacon.
A munkaerő biztosítását megalapozó tervezőmunkánk egyik legfontosabb része a munkaerő-szükséglet meghatározása. A szükséglet mennyisége mellett annak minőségét, szakmai és szakképzettségi struktúráját is meg kell tervezni.
A munkaerő-tervezés lényegében egyensúlyteremtésre irányul három tényező között8: a termelés, a termelékenység és a létszám között.

A munkaerő-szükséglet tervezését sokféle elemzéssel kell megalapozni. Ennek keretében vizsgálni kell a szervezet munkaerőhelyzetét meghatározó külső, környezeti tényezőket, a rendelkezésre álló munkaerő-kínálatot. Elemezni szükséges a munkahelyi és szakma struktúra alakulását, mivel az itt tapasztalható ellentmondások feloldása a tervezés fontos feladata.
A munkaerő-szükséglet meghatározására számos módszer használatos attól függően, hogy szellemi vagy fizikai foglalkozású munkavállalóról van szó.

A fizikai foglalkozású munkavállalóknál az egyik leggyakrabban használt módszer a termelés normaóra-szükségletén alapuló létszámmeghatározás. Ha ismerjük a termék előállításának időszükségletét és a gyártandó termék számát, akkor az összes időszükségletet a kettő szorzataként kaphatjuk meg. Ha ezt elosztjuk az egy fő által teljesíthető éves nettó munkaidővel, megkapjuk, hogy hány főre van szükség a tervezett mennyiség előállításához.
Amikor a fenti adatok nem állnak rendelkezésre, meghatározható a létszámszükséglet az egyes gépek, berendezések működéséhez előírt létszám segítségével. Ezeket létszámnormatíváknak szokták hívni.

A kisegítő-kiszolgáló létszám meghatározása ún. kiszolgálási normák felhasználásval történhet.
A létszámszükséglet meghatározása történhet funkcióelemzéssel is. Ekkor a tevékenységet részeire kell bontani, és a részenként megállapított időigényekből kell meghatározni a tevékenység időigényének meghatározását.

A reális szükséglet meghatározásához jól hasznosítható a munkakörtervezés módszere, amelyben kialakítjuk az adott munkakör tartalmát, funkcióját és kapcsolódó rendszerét, az eredmény pedig egy munkaköri leírásban rögzíthető.

A munkakörelemzés és tervezés ebből kifolyólag fontos kiindulópont: mivel jelzi a szükséges változások helyét, irányát, jellegét. Ebből pedig meghatározható, hogy hol van szükség külső és belső piacot érintő mozgásra.

A munkaerő-szükséglet meghatározása szükséges, de nem elégséges feltétele a munkaerő-tervezésnek. A tervezés másik oldala a munkaerő-állomány, a munkaerő-kapacitás elemzése, tervezése. Azt, hogy mennyi és milyen képzettségű munkaerőt kell felvennünk, csak a rendelkezésre álló állomány vizsgálata után derül ki. A lehetséges következtetések az állomány csökkentése vagy növelése, illetve az összetétel változtatása lehetnek. Ha a szükséglet és a lehetőség oldal nem egyezik, kétféle módon lehet az összhangot megteremteni: vagy létszámcsere vagy átképzés segítségével.

Amennyiben a belső munkaerőpiacról a szükséglet nem elégíthető ki, a külső környezetből kell felvenni a hiányzó létszámot.
A munkáltató a vonzáskörzeten belül versenyez mindazokkal, akik hasonló típusú munkaerőt keresnek. Legtöbb esélye annak lesz, aki magasabb bért vagy juttatást, kedvezőbb munkafeltételeket tud ajánlani. Túlkínálat esetén elegendő a gyár kapujába kiírni a hirdetést, más esetekben a különböző médiákban szükséges hirdetni, esetleg pályázatot kiírni stb.
A piacgazdaságok tipikus intézményének számítanak a munkaerő-toborzással, kiválasztással, bérbeadással foglalkozó vállalkozások, a "fejvadászcégek". Az ilyen típusú vállalkozások széles köre működik már hazánkban is különböző profillal, a fizikai dolgozók toborzásától a kvílifikált menedzserek kereséséig.